Online Szoba

Az exkluzív tartalmak eléréséhez, kérem kattintson a 'Belépés' gombra.

 

 

 



Valláspszichológia

 

MI A VALLÁSPSZICHOLÓGIA?

 

Az Amerikai Pszichológiai Társaság 36. számú szekciója - a vallás és spiritualitás pszichológiája - szerint a valláspszichológia a pszichológia kutatási módszertanát alkalmazza a vallás és spiritualitás kiterjedt formáinak vizsgálatára és igyekszik előmozdítani a kutatási eredmények integrálását a klinikai és más alkalmazott területeken folyó pszichológiai munkába; továbbá fontos céljának érzi, hogy konstruktív párbeszédet teremtsen meg a pszichológiai kutatás és gyakorlat valamit a vallásos nézőpontok között.

 

A szabadsággal, halállal vagy az élet értelmével kapcsolatos kérdések elkerülhetetlenül a spiritualitás vizére sodorják az embert. A témával kapcsolatos segítő beszélgetések és csoportos foglalkozások, amelyek az élet legmélyebb kérdéseit járják körül, elősegíthetik az egyén pszichológiai és spirituális fejlődését egyaránt. Hogyan? Először is, biztonságos környezetet biztosítanak ahhoz, hogy a személy belső élményeiről őszintén beszámolhasson, ami alapját képezi a hatékony változásnak és növekedésnek. Szakember támogatásával az olyan negatív érzelmek alóli felszabadulásra nyílik lehetőség, mint a félelem, bűntudat vagy a harag. Az ismétlődő belső munka hatására a személy autentikussága is erősödik, ami azt jelenti, hogy amit szavakkal kifejez, az pontosan lefesti mindazt, amit gondol és ahogyan érez. Ezzel elkerülhetővé válik az öncsalás és erősíthető az önbizalom. Az autentikussá válás révén nyílik ki az integritás és teljesség ajtaja. Ez azt jelenti, hogy a személy elfogadja valamennyi élményét. Megengedi a dolgoknak, hogy azok legyenek, amik ahelyett, hogy az illúziók és a tagadás világába taszítaná azokat, elvágva önmagát ezzel a pszichológiai és spirituális fejlődés lehetőségétől. Az elfogadáson át olyan belátásra nyílik lehetőség, ami elősegíti a megbocsátást - elsősorban önmagával kapcsolatban, ami a jól-lét elengedhetetlen feltétele. A pszichológiai és spirituális érettséggel olyan tudatosság fejlődik ki, ami lehetővé teszi az ítéletmentes figyelem fenntartását. Szabaddá teszi a személyt az önkorlátozó hiedelmektől, ami egyben szabadság a félelemtől, téveszméktől, a múlttól és az automatikus reakcióktól, amelyet a kifinomult öntudatosságon keresztül képes megvalósítani.

KUTATÁS

 

Az alábbiakban olyan kutatásokról olvashat rövid beszámolókat, amelyek a vallással és spiritualitással kapcsolatban végeztek és publikáltak. Az eredeti források hivatkozására kattintva bővebb információt szerezhet róluk. Jelenleg 10 cikk áttekintéséből válogathat.

_________________________________________________________________________

10 - Jeruzsálemtől Jerikóig

 

1973-ban a Princeton Egyetem két pszichológusa John M. Darley és C. Daniel Batson a Journal of Personality and Social Psychology 27. számában, izgalmas kísérletükről számolnak be.

Arra keresték a választ, hogy mi veszi rá az embereket arra, hogy másoknak segítsenek. A freudi megközelítés értelmében a szabályokat az egyes személyek eltérő mértékben interiorizálják - azaz teszik belsővé. Kutatásuk azonban kimutatta, hogy nem a személyiség játssza az elsődleges szerepet a segítségnyújtásban.

A bibliai történetben (Lukács 10, 29-37) a Jeruzsálemből Jerikóba vezető úton rablók által kifosztott és félholtra vert emberen sem az ott elhaladó pap, sem pedig egy lévita nem segít. Egy szamaritánus könyörül meg rajta, látja el, s viszi őt a vendégfogadó házához. Pszichológiai szempontból érdekes kérdés, hogy vajon milyen ember volt az első kettő, akik a szenvedőt magára hagyva haladtak el mellette.

Darley és Batson hasonló kísérleti elrendezést alakított ki egy teológia szeminárium 67 hallgatójánál. Egyeseket arra kértek, hogy szakmai kérdésekről elmélkedjenek, másokat pedig arra, hogy a jóságos szamaritánus példázatát gondolják át. A hallgatókat, miközben a témájukon gondolkodtak, átküldték egy másik épületbe, ahol egy asszisztens várt rájuk. Távozáskor a kísérletvezető vagy azt jelezte, hogy el fognak késni, vagy azt, hogy pont időre érkeznek, ha most elindulnak, vagy pedig hogy korán fognak befutni.

Útjuk során a hallgatók egy "áldozattal" (a kísérletvezető beavatott segítőtársával) találkoztak, aki látszólag elesett. A segítséget nyújtó hallgatók százalékaránya alkotta a kísérlet függő változóját. Mit gondol az Olvasó, kik segítettek leginkább az áldozatnak?

Bár a példázaton elmélkedők hajlamosabbak voltak segíteni, mégis a "sietség" változója sokkal nagyobb hatást fejtett ki.

Általában a kísérleti személyek kevésbé voltak segítőkészek, ha siettek. Ez az eredmény azért figyelemreméltó, mert a sietség oka nem volt túlzottan komoly. A késői érkezés csupán azt jelentette, hogy az asszisztensnek várnia kellett egy keveset.

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy rohanó világunkban úgy tűnik, hogy az etika luxussá válik. Ha sietségünkben egy másik embert szenvedni látunk, akkor hajlamosak vagyunk tudatosan úgy dönteni, hogy meghagyjuk őt ebben a distresszben. A magyarázat mögött a "kognitív térképünk leszűkülését" emelték ki. A kísérlet utáni interjúkból kiderült, hogy legtöbben észrevették az esetlegesen segítségre szoruló áldozatot, de amikor közelébe értek, a sietség miatt nem volt elég kapacitásuk átgondolni a valós helyzetet. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták, hanem az időnyomás miatt a helyzetet nem úgy élszlelték, mint amellyel kapcsolatban egy etikus döntést kellene hozniuk. Ugyanakkor belső konfliktusról is beszámoltak sokan azzal kapcsolatban, hogy segítsenek-e vagy inkább siessenek az asszisztenshez, aki már várja őket és egyfajta függő viszony alakult ki emiatt közöttük; ezért nem álltak meg.

_________________________________________________________________________

9 - Kereszténység és LGBT

 

2015 decemberében a Cambridge-i Egyetem Teológia tanszékének egyik cikke arról számol be, hogy globális szinten a keresztény felekezetek hozzáállása az ún. LGBT (leszbikus, homoszexuális - angolul Gay -, biszexuális és transszexuális) egyének és közösségekkel szemben elnézőbbé kezd válni.

A legtoleránsabb régiók közé tartozik Skandinávia és az USA - különösen az evangélikus felekezetek - elfogadva azt, hogy az LGBT egyének is lehessenek papok, taníthassanak és saját nemükkel köthessenek házasságot. A trasszexualitást továbbra is ellenzik az orthodox és katolikus felekezetek.

A kutatást végzők szerint sok konzervatív keresztény abban hisz, hogy isten két egymástól eltérő emberi alakot teremtett - a férfit és a nőt - és ezek a nemi különbségek fontos szereppel bírnak abban, hogy mit jelent embernek lenni. A protestáns egyházak ma azonban kimondottan propagálják a másság elfogadását és egyre nyitottabbakká válnak e kérdés tekintetében.

A katolikusokkal kapcsolatban megemlítik, hogy bár II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa nézeteit képviseli Ferenc pápa is a nemi kérdéssel kapcsolatban, de ő nem szigorú ideológiai értelemben tekint a két nemre - ezért a jövőben a katolikusok nézete is változhat e téren.

_________________________________________________________________________

8 - Spiritualitás és egészség

 

2012 májusában a Journal of Religion and Health egyik cikke olyan vizsgálatot ismertetett, amelyben buddhistákat, mohamedánokat, zsidókat, katolikusokat és protestánsokat vizsgáltak. Együttjárásokat kerestek a résztvevők testi és mentális egészsége, személyisége és spiritualitása között. Az eredmények az alábbi főbb pontokban foglalhatók össze:

Valamennyi vallásos út egy helyre vezet: a szerető kedvesség és megbocsátás állapotába. Legyen az a Jézus Krisztussal való eggyé válás vagy a Nirvana állapotának elérése. Ez a spirituális gyakorlat növeli az egyén egészségi állapotát - konkrét vallásától függetlenül.

Úgy tűnik, hogy a spiritualitás egyfajta személyiségvonásként működik. Emelkedett szintje csökkenti a személy énje felé irányulást és növeli a személynél valami nagyobb felé mutatott egység és kapcsolódás irányulását.

A vallásos aktivitásokban való részvétel (pl. templombajárás) az eredmények szerint nem jár együtt az egyén személyiségével, spiritualitásával, vallásosságával vagy egészségével.

A spiritualitás szintjének emelkedése (különösen a megbocsátás dimenziója) együtt jár a jobb mentális egészséggel, csökkenti az egyén neuroticitását (a szorongással járó, lelki betegségekre való hajlamát) és növeli az extraverziót.

A spirituális hit megküzdési stratégiaként jól működik és segít érzelmileg megküzdeni a stresszel az olyan betegségekben szenvedők esetében, mint a rák, agyvérzés vagy a gerincsérülések.

2015 szeptemberében egy másik cikk a vallásos hitet egy másik szemszögből elemezte. Azt találták, hogy azoknál, akik a karmát vagy más isteni, felsőbb erőt hibáztattak, rosszabb egészségi állapot, az átélt fájdalom magasabb szintje és rosszabb mentális erőnlét volt jellemző. Néhány további részlet:

Általánosságban elmondható, hogy minél vallásosabb vagy spirituálisabb valaki, annál egészségesebb. Azonban azok esetében, akiknél a legkisebb negatív spiritualitás is előfordul (a felső hatalom hibáztatása), egészségük romlik.

Az emberek kb. 10 százalékára jellemző a negatív spiritualitás. Ennek egy példája: "Ha valamit nem csinálok helyesen, isten nem fog többé szeretni engem. Ha isten elhagy, milyen reményem marad?" (Ezzel ellentétben azokra, akik azt hiszik, hogy hibáikért isten megbocsát nekik, jobb egészségi állapot jellemző)

A kutatók kiemelik az intervenció fontosságát, azaz hogy segíteni kell a negatív spiritualitást mutatókat - legyenek bármely filozófia vagy vallás követői is vagy akár olyan világi beállítottságúak, akik hisznek valami önmaguknál nagyobb, egyetemes valamiben.

_________________________________________________________________________

7 - A biblia hatása

 

2014 szeptemberében a Huffington Post egyik cikke a biblia hatását elemzi a brit emberek életére. Röviden: drámai csökkenés látszik, még a tempomba járók esetében is. Néhány adat:

Tíz emberből egy olvassa a bibliát kb. heti rendszerességgel. Az emberek kétharmada soha vagy évente egyszer.

Míg az 1940-es és 50-es években tíz otthonból kilencben megtalálható volt a biblia, addig ez a szám az 1990-es években 79%, 2010-ben pedig 52% volt.

1968-ban a britek 80 százaléka vélte úgy, hogy isten teremtette az univerzumot. 1987-ben ez a szám 62%-ra csökkent. Ma ez a szám 20% alatt van.

1990 és 2000 között a megkérdezettek fele hitt Krisztus feltámadásában, 2013-ra ez a szám 31% lett.

A biblia személyes jelentősége is csökken. A 25 év alattiak kétharmada véli úgy, hogy abszolút semmi jelentőséggel nem bír az életükben.

_________________________________________________________________________

6 - Spiritualitás a segítő szakmában

 

2015 nyarán a texasi Baylor Egyetem kutatói a vallás/spiritualitás témáját vizsgálták a segítő szakmák képviselői és klienseik között. Érdekes eredményekre derült fény. Néhány adat:

A megkérdezett szakemberek 80% százaléka véli úgy, hogy fontos lenne ezekről a témákról beszélni klienseikkel, de valójában csak 20 százalékuk teszi csak meg a gyakorlatban.

A kliensek beszélni szeretnének róla, de tabunak érzik és arra várnak, hogy a segítő szakember hozza fel a kérdést. A segítő is fontosnak tartja, de legtöbbük arra vár, hogy a kliens kezdeményezzen ezen a téren.

A segítő szakma képviselői az egyetemi tanulmányaik során nem kapnak megfelelő tréninget arra vonatkozóan, hogy a vallás és spiritualitás miképpen integrálható be a terápiás gyakorlatba.

A segítő szakemberben félelem lehet azzal kapcsolatban, hogy "térítőnek" látszhat, ha erre a vízre evez vagy egyáltalán nem tudja, hogy miképpen beszéljen a kliens hiteiről.

_________________________________________________________________________

5 - Érzékelt jelenlét

 

Frank McAndrew a Knox College pszichológia professzora a Psychology Today oldalán összefoglalt néhány kutatási területet azzal kapcsolatban, amit az emberek különféle "láthatatlan lények" jelenlétének megtapasztalása során élhetnek át. A jelenség mögötti lehetséges magyarázatok felsorolása között szerepel például a hajó ringatózása, a geomagnetikus aktivitás, és a módosult tudatállapot, amelyet stressz, oxigénhiány, monotonitás, vagy a különféle hormonok okozhatnak. Néhány további részlet:

Olaf Blanke svéd neurológia professzor és kollégái olyan kísérleti elrendezést állítottak össze, ami egyfajta "szellemes érzést" váltott ki alanyaikban. A résztvevők maguk előtt egy kart mozgattak. Hátuk mögött egy másik kar néhány másodperccel később pont úgy érintette meg a hátukat, ahogy az első kart mozgatták. A dolog olyan volt számukra, mintha egy láthatatlan lény lenne jelen a laborban. A kutatók szerint a jelenség hátterében az agy zavart információfeldolgozása áll, ami az észlelt ingerek és a mozgásos kivitelezés közötti összerendezés hiányosságának tudható be. Alanyaik 30 százaléka beszámolt jelenlét érzésről - anélkül, hogy arra kérték vona őket, hogy jelezzék azt.

Az evolúciós pszichológia képviselői az ún. "ágens-érzékelő mechanizmus" segítségével magyarázzák a "szellemek érzékelését". Ha a sötétben neszt hallunk, akkor evolúciósan adaptívabb azt feltételezni, hogy van ott valami (azaz felkészülünk a harcra vagy menekülésre), mint azt, hogy semmi nincs ott (de, ha még is van, akkor annak prédájává válhatunk). Fenyegető vagy kétértelmű helyzetekben lép leginkább működésbe a mechanizmus.

Az érzékelt jelenlétről leginkább azok számolnak be, akik furcsa, vagy veszélyes helyen vannak vagy érzelmileg intenzív élményben részesülnek. Ilyen az, amikor elveszítünk egy hozzánk közel álló személyt, aminek következtében kevesebbet járunk társaságba és ritkán hagyjuk csak el otthonunkat. A magány és izoláció, ha magas stresszel és monoton ingerléssel párosul, olyan biológiai feltételeket teremthet, ami lehetővé teszi az "elhunyt szellemének megjelenését".

Az érzékelt jelenlét számos vallásos élményben is előjöhet. Elnyújtott meditáció vagy ima, belső reflexió vagy szélsőséges testi stimuláció (pl. éhezés, szomjúság, hőség, kialvatlanság vagy kimerültség, fájdalom) is elősegítheti. Mózes, Jézus vagy Mohamed mind találkoztak természetfeletti lényekkel, miközben a sivatagban vándoroltak.

Számos társadalomban a serdülők felnőttkorba való beavatása során is jelen van az elkülönültség és a szokatlan ingerlés - sokszor a kínzásig menőleg. Az ilyen rituálék gyakran azzal a céllal kerülnek megrendezésre, hogy a fiatal találkozhasson a szellemekkel, akiktől útmutatást és tanácsot kaphat élete további részére vonatkozólag.

Mivel az érzékelt jelenlét igen reális tapasztalat a személy számára, ezért igen nehéz lehet őt arról meggyőzni, hogy az valami más volt, mint amit átélt. McAndrew szerint elvileg három lehetőség állhat az ilyen jelenségek hátterében (amelyek a földönkívüliek által történő elrablástól kezdve egy természetfeletti lény meglátogatásáig terjedhet: (1) A dolog pont úgy történt, ahogy a személy leírja; (2) A személy mélyen hiszi, hogy megtörtént vele, de valójában más történt; (3) Valami miatt az egészet csak kitalálja. Számunkra pedig azt ajánlja, hogy minden esetben mérlegeljük e három lehetőséget és válasszuk azt, amelyik számunkra a legvalószínűbbnek tűnik.

_________________________________________________________________________

4 - Vallás és szexuális magatartás

 

Amy Adamczyk és Brittany E. Hayes az American Sociological Review oldalain több, mint 30 fejlődő országban vizsgálták a vallás szexuális magatartásra tett hatását. Néhány eredmény:

A hinduk és mohamedánok - a buddhistákhoz és keresztényekhez képest - kisebb valószínűséggel élnek szexuális életet házasságuk előtt.

A mohamedánoknál a legkisebb a valószínűsége annak, hogy házasságon kívüli szexuális életet éljenek.

A mohamedánok esetében a jelenség mögött az elköteleződés és a közösségi támogatás állnak.

A muszlim kultúra még az ott élő, nem muszlim személyeket is ebbe az irányba befolyásolja.

Valamennyi nagy világvallás próbálja híveit visszatartani a házasságon kívüli szextől, de e törekvésükben nem egyformán hatékonyak.

Míg más kutatások a témában főleg attitüdöket vizsgált, itt a viselkedéssel kapcsolatban nyerték az eredményeket.

Strassmann és munkatársai 2011-ben afrikai populáción vizsgálta a vallás és a szexualitás kapcsolatát. Érvelésük szerint a vallás olyan stratégiaként működik, ami a társadalomban biztossá teszi az újszülött gyermekek apjának kilétét. Néhány gondolat a cikkükből:

A világvallások szent szövegei korlátozzák a szexuális magatartást. Ez egy kultúrális megoldást jelent egy biológiai problémára. Nevezetesen azt, hogy csökkenti azt a bizonytalanságot, hogy a gyereknek ki az apja ("kakukkfióka-effektus").

A vizsgált populációban mind az iszlám, mind pedig a keresztény vallás gyakorlása csökkentette az apasági bizonytalanságot. A helyi vallásnak (dogon vallás) azonban még jelentősebb befolyása volt erre.

Ennek hátterében a menstruáció tabuja áll. Vallásuk tiltja, hogy a férfiak a menstruáló nők közelében legyenek (szerintük ez veszélyes, mert csökken nemzőképességük). A nők menstruációs kunyhóba húzódnak erre az időszakra (a fenti kép egy ilyen dogon menstruációs kunyhót mutat - Mali, Nyugat-Afrika). Ez lehetővé teszi a férj számára, hogy számontartsa feleségének termékenységi ciklusát és azt, hogy ez alatt hol jár, kivel találkozik. Ez csökkenti annak esélyét, hogy egy másik férfitől származó gyermeket kell felneveljen. (A dogon emberek nem használnak fogamzásgátlást és kultúrájukban a nők 7-13 gyermeknek adnak életet)

A kutatók a dogon gyakorlathoz hasonló előírásokat emelnek ki a koránból is. Például egy elvált nő, a válás után három menstruációs cikluson belül nem köthet új házasságot. Egy hindu szőveg (Manu törvényei) is óva int attól, hogy "egy másik férfi földjébe magot vessünk". A biblia és számos buddhista szöveg is korlátozza a szexuális magatartást.

Végül, a kutatók szerint az Egyesült Államok vallási gyakorlatában két tényező járul hozzá a "kakukkfióka-effektus" csökkentéséhez: a templombajárás és a hit abban, hogy a biblia isten szava.

_________________________________________________________________________

3 - A természetfeletti gonoszban való hit

 

Dr. Clay Routledge szerint a természetfeletti gonosz erőkbe vetett hit ahhoz az érzéshez járul hozzá, hogy életünknek van értelme. Általánosságban minél vallásosabb valaki, annál inkább érzi úgy, hogy életének van értelme. "Istennek terve van velem" - fogalmazódhat meg bennük. A további természetfeletti lények (angyalok, ördögök stb) is részei lehetnek ennek a kozmikus drámának. Így nem meglepő, ha nehézségekkel való szembenézéskor, amikor elbizonytalanodnak, stresszt élnek át, megrémülnek, vallásos hiteik fontos pszichológiai funkcióval bírnak. De hogyan segít a gonosz erőkben való hit? Amikor nehézségek érik őket, a gonosz erők felelőssé tehetők. Különösen akkor jön ez jól, amikor valaki egy szerető istenben hisz.

Routledge egyik laboratóriumi elrendezés során megmérte a résztvevők vallásosságát és azt, hogy mennyire találnak értelmet az életben. Utána a vizsgálatban résztvevők egy szöveget olvastak, amelyben egy személy megölte a testvérét. Végül erre vonatkozó kérdésekre kellet válaszolniuk.

Az eredmények szerint azok a vallásos személyek, akik nem látták saját életük értelmét voltak leginkább hajlamosak úgy vélni, hogy a személy viselkedését természetfeletti gonosz erők irányították. Más szavakkal, a gyilkosnak sötét lelke volt, gonosz szellem szállta meg. Kevésbé jellemezték úgy az elkövetőt, mint akit nem természetfeletti erő (például nehéz gyerekkor) befolyásolt.

Egy másik vizsgálatban két csoportot hoztak létre. Az első csoport olyan filozófiai szöveget olvasott, amely arról szólt, hogy az élet értelmetlen és az emberek kozmikusan jelentéktelenek. Más szavakkal az esszé megkérdőjelezte azt, hogy az életnek van értelme. A másik (kontroll) csoportban olyan filozófiai szöveget olvastak, aminek semmi köze nem volt az élet értelméhez. Ezután mindenki kitöltött egy kérdőívet a természetfeletti gonosz hatalmakba vetett hittel kapcsolatban.

Kiderült, hogy azok, akik korábban az élet értelmét megkérdőjelező esszét olvasták hittek jobban a gonosz természetfeletti erőkben, de ez csak az erősen vallásos személyek esetén volt igaz. Azaz ismét az mutatkozott meg, ami az előző elrendezésben is: az életük értelmetlenségét átélő vallásos személyek hittek leginkább a természetfeletti gonosz erőkben.

Az ima, pozitív energia, szerető isten, vagy őrangyalok erejébe vetett hit, a komfort és a biztonság érzését adhatják. A gonosz szellemekben és sötét erőkben való hit félelmetes lehet, de hozzájárul a természetfelettiben való szélesebb hithez. A jóban és a gonoszban való hit, ugyanannak az éremnek két oldala. Az erősen vallásos emberek az élet értelmének keresésekor nem csak pozitív érzésekkel fordulnak egy jóságos hatalomhoz, de az érzelmileg kihívóbb történések mögött is megtalálják azok értelmét és okait (azaz a sötét hatalmakat).

_________________________________________________________________________

2 - Vallásos családi háttér és altruizmus

 

Egy 2015-ben elvégzett és publikált kutatásban azt találták, hogy a vallásos háttérrel rendelkező gyerekek önzőbb módon videlkednek, mint a nem vallásos háttérrel rendelkező kortársaik.

A Current Biology novemberi számában arról olvashatunk, hogy a szekularizáció növeli az emberi kedvességet. Jean Decety a Chicagoi Egyetem kutatója úgy vélekedik, hogy a korábbi kutatásoknak nem sikerült kimutatniuk, hogy a vallásos személyek nagyobb valószínűséggel végeznek jó cselekedeteket, mint a nem vallásos személyek. Jelen kutatásukban a vallás hatását nézték az altruista magatartásra. Több, mint 1100 gyermeket (5 és 12 év közöttieket) kértek egy olyan játékban való részvételre, amelyben matricákat oszthattak meg ismeretlen gyerekekkel. A gyerekek muszlim, keresztény, buddhista, zsidó, hindu vagy ateista családokból érkeztek leginkább.

A korábbi tanulmányok szerint életkorral nő a gyerekek nagylelkűsége, általában. Kiderült azonban, hogy a vallásos nevelés jelentős hatással van az altruista viselkedésre. Az ilyen családokból érkezők kisebb nagylelkűséget mutatnak. A legnagyobb nagylelkűséget mutató gyerekek agnosztikus és ateista családokból érkeztek.

Az is kiderült, hogy a vallásos gyerekek - a nem vallásosokhoz képest - az interperszonális sértéseket sokkal gonoszabbnak vélik és azt gondolják, hogy jelentősebb bűntetés is kell, hogy járjon értük. A vallásosság közvetlen összefüggésben áll az intoleranciával (ezt korábbi vizsgálatok is kimutatták már).

Decety kihangsúlyozza, hogy az általános vélekedés szerint a vallásossághoz az emberek a magasabb önkontrollt és morális viselkedést társítják. A vallásosság és moralitás azonban nem jelentenek egyet. Sőt, a képet tovább rontja az az alaptalan vélekedés, hogy aki nem vallásos, az morálisan gyanús. Olyan társadalmakban, mint az USA nem vallásos személyeknek igen kicsi esélyük van arra, hogy magas politikai pozíció betöltésére megválasszák őket. Az ateistákat kevésbé megbízhatónak, sőt akár immorálisnak is tarthatják.

_________________________________________________________________________

1 - Haldoklókat spirituálisan segítő ápolók tapasztalatai

 

Egy 2015 novemberében publikált norvég tanulmány szerint bár a halálos ágyon megjelenő spirituális és egzisztenciális szenvedés teljes egészében nem oldható fel, az ápolók azonban könnyíthetnek a haldoklók egzisztenciális és spirituális magányán azzal, hogy szenvedéseik közepette mellettük állnak.

A tanulmányt a Lovisenberg Diaconal University College és az Innlandet Hospital Trust, szponzorálta. Elemzésük szerint az USA-ban és Európa nyugati országaiban az emberek többsége kórházban hal meg. A spirituális és egzisztenciális törődés ezért integratív részét kell, hogy képezze az együttérző és átfogó palliatív (haldoklókat segítő) ellátásnak. Ennek ellenére korábbi tanulmányokból az derül ki, hogy az ápolók számára mennyire szorongással teli és bizonytalan a haldoklók egzisztenciális és spirituális ellátása. A kvalitatív tanulmány hat norvég ápoló beszámolóját elemzi, akik mindennapi tevékenysége a haldoklók segítése. A velük készült interjúk során a cél az volt, hogy minél gazdagabb beszámolót nyerjenek munkájukkal kapcsolatban.

Az eredmények szerint az ápolók számára azért nehéz megfogni haldokló pácienseik spirituális és egzisztenciális szenvedését, mert az testi, érzelmi, kapcsolati, spirituális és egzisztenciális fájdalmak megfoghatatlan keverékeként jelenik meg. Az ápolók abban nyújtanak leginkább segítséget, hogy pácienseik elfogadják a haldoklást, megbékéljenek múltjukkal, szeretteikkel és istennel. E munkában azt találják jutalmazónak és kielégítőnek, amikor pácienseiknek sikerül békét találni a haldoklás utolsó fázisában. A legnagyobb érzelmi kihívást pedig az jelenti, amikor képtelenek enyhíteni haldokló páciensük spirituális és egzisztenciális gyötrelmét, mivel ez a szakmai tehetetlenség és hiányosság érzéseit kelti életre bennük.

A haldoklók a spirituális és egzisztenciális gyötrelem során a morbid szenvedés olyan állapotába kerülnek, amely során a tehetetlenség, értelmetlenség, jelentéktelenség, csalódottság, lelkiismeretfurdalás, halálfélelem és a személyes identitás szétszakadásának érzéseit élik át. Ennek az állapotnak elsöprő erejű befolyása lehet a hozzátartozók jóllétére, mivel a veszteség miatt a gyász, depresszió és szorongás érzéseit élik át. Ennek ellenére az ápolók hajlamosak szemet húnyni a család szükségletei felett és a családtagokra "rejtett páciensként" tekinteni. Ezért fontos, hogy az ápolók képesek legyenek észlelni a spirituális és egzisztenciális stresszt és annak hatásait az egész család egészségére vonatkozóan; továbbá integrálni ezt a családi nézőpontot a spirituális gondozás során.

_________________________________________________________________________

©Minden jog fenntartva - Polyánki Balázs - 2020